Több vagy!

Elsőre tűnhet csak meredeknek, hogy párhuzamot húzok a fizikai halál és a szakítás között, ráadásul egyetlen írásba tömörítem össze. Még sem az! Gyakorlatilag ugyanazon folyamaton megy keresztül a haldokló, mint a szakításon áteső, vagy épp a szerette elvesztését fájlaló személy.

Életvezetési trénerként rendszeresen elmondom a hozzám fordulóknak, hogy nem lehet megspórolni a lépéseket, amelyek a gyász folyamatában hosszabb-rövidebb ideig velünk vannak. Elisabeth Kübler-Ross az egyik legnevesebb szaktekintélye a témának, aki sokat írt erről (magyarul is olvashatunk tőle).

Nevéhez kötődik az 5 stádium, amelyen végigmegyünk: (tovább…)

Copyright: funlovingvolvo / 123RF Stock fotó

Jó ideje érik bennem a kimondatlan gondolat, formálódik és levegőért kiált. Most, hogy újra eljött Mindenszentek és Halottak napja, az élet elém tolta a témát. Írásom címe tényleg komolyan foglalkoztat, mert meggyőződésem, hogy nem lehet egymáshoz hasonlítanunk fájdalmainkat. Kinek ez nehéz, kinek az, mindenki cipeli, feldolgozza és esetleg elengedi, attól függően, hogy mire van szüksége tanulása szempontjából és azon a bizonyos önismereti úton hol barangol éppen.

Ma éjjel nagyon nehezen tudtam álomba zuhanni, újra és újra visszajöttem attól a pillanattól, amikor kezd olyan megnyugtató lenni minden – biztosan ismered. (tovább…)

Copyright: umbertoleporini / 123RF Stock fotó

Mindenszentek, Halottak napja fokozottan fókuszba hozza azokat, akik már fizikailag nincsenek itt velünk. A turbó üzemmód, a marketing és a sales itt is működik menetrendszerűen. Nagyon rendben kell lenni belül, hogy ne ragadjon el a gépszíj, ne vesszünk el a felszínes közhelyekben vagy ne zuhanjunk meg.

Mindenkinek van sebe a témával kapcsolatban, van, aki kidolgozta, kezeli, esetleg cipeli, más elfedi, takargatja vagy épp tagadja. (tovább…)

Vajon utópia az a vágyunk, hogy teljes életet éljünk? Egyáltalán ugyanazt jelenti egyikünknek, mint másikunknak a teljes élet fogalma? Kicsit mélyebben megvizsgálva rájöhetünk, hogy nagyon vékony jégen táncolunk a témát boncolgatva, hiszen ez már megint olyan kérdés, ami nem lehet fekete vagy fehér.

Ha úgy tekintünk erre az életünkre, hogy ez a (jó esetben) 70-80 év az összes, amellyel gazdálkodnunk kell, és garantáltan nincs új leszületésünk, nem lesz új életünk, nincs semmiféle fejlődésünk, feladataink és leckéink, akkor talán egyszerűbben értelmezhető ez a teljes élet kérdése. Akkor könnyebben meg tudjuk válaszolni magunknak, másoknak, hogy mi is számunkra a teljes élet, mi kell, hogy beleférjen és mi az, ami egyáltalán nem esik jól. Ebben az esetben tudomásul kell venni, hogy nagyon nem ugyanaz lesz a megoldás egyikünknek, mint másikunknak. (tovább…)

Talán mindenki arcán megjelenik egy mosoly a fenti mondat kapcsán, és nem is kell sokat magyarázni. Igen a Shrek-ből idéztem, de ennél jobban nem is tudnám jellemezni korunk emberének állapotát. Tartunk valahová, évezredek óta menetelünk, előre, bár sokszor halvány gőzünk sem volt arról, hogy merre van az előre. Ettől függetlenül gyakorta vettük előre a listán, ha az élet értelmét kellett körbeírnunk. Haladunk! Jó esetben ez elég a megnyugtatáshoz, rossz esetben eszünkbe sem jut semmi az ilyen jellegű “mozgás” kapcsán. Még szerencse, hogy ennyire különbözőek vagyunk.

Ja, persze ez sem állja meg a helyét, mert sok-sok kutatás bizonyítja, hogy az élet értelmének keresése, az ilyen intenzív önismereti munka és önmagunk megtalálásának vágya nem igazán volt tipikus korábbi századokban. Rendben, akkor csak a mostani elménkkel visszatekintve, akár korábbi életeinket vizsgálva, gondolhatjuk úgy, hogy menetelünk, vagy szebben mondva haladunk. Ez is hangulat kérdése nálam, hogy melyiket használom szívem szerint. (tovább…)

Kell? Mi kell? Ki mondja meg, hogy etikus, genetikus vagy csak önmagából kifordult, zűrzavaros labirintus? A cím természetesen erős túlzás, hiszen nem cél a szűzies állapot sugárzása a világ felé és ennek megfelelő élet, sokkal inkább a másik oldal, a céltalan túlkapások okai érdekelnek.

Pár éve szembesültem vele, hogy mániákusan gyűjtögetem a szép, színes magazinokat, mígnem fullasztóan sok helyet követeltek az életemből, így meg kellett válnom tőlük. Előtte persze átlapoztam legtöbbet és tisztán emlékszem, hogy néhány éve nem volt ennyire extrém a nőiesség ilyesfajta megnyilvánulása. (tovább…)

forrás:

Mindannyian tudjuk, hogy olykor tud nehezített pálya lenni az a bizonyos párkapcsolatosdi. Bizony, talán a legfontosabb tanulási színpadunk a párkapcsolat, ott tudunk a legtöbbet tanulni magunkról a másik által, kettőnk történetéből. Nem is megy túl jól mostanság sokaknak.

Miről jutott most ez eszembe? (tovább…)

forrás:

Mai írásomat sokan nem fogják érteni, mert nagyon más életszakaszukat élik, nagyon más élethelyzetben vannak, és ez így van pont jól. Nem is nekik szól, sokkal inkább azoknak akik talán még többen vannak – azok, akik nem élnek tartós párkapcsolatban, akik nem épp most válnak, tele fájdalommal, ezer szenvedéssel és mélyrepüléssel, akik nem épp komoly betegséggel küzdenek a túlélésért és minden figyelmük a saját vagy szerettük gyógyulásán van… egyszerűen azoknak íródott, akikkel amúgy minden rendben van, élnek, jönnek-mennek, tesznek-vesznek és közben mellékesen várják az “igazit”. A legtöbben ezt egyedül teszik, de van szép számmal olyan is, aki a kiüresedett házasságában, rutinoktól elszürkült világában ugyanúgy várja az “igazit”, mint azok, akik ezt (korrektebbül) egyedül élik meg. Ismerünk olyanokat, akik ismernek olyanokat, akik pont így élnek? Ha statisztikákat vizsgálunk, elképesztő adatokkal kell szembesülnünk. Nagyjából itthon kb. 40% a hajadon, elvált vagy özvegy nők száma. (tovább…)

Ma az élet hétköznapi csodáiról szeretnék mesélni Neked, amelyek egyáltalán nem hétköznapiak. Volt már Veled úgy, hogy ugyanazon az úton sétáltál végig, akár ezredszerre, és valami olyan új élménnyel, olyan új látásmóddal ajándékozott meg, amely egyik korábbi, hasonló sétádon sem jött Veled szembe? Ha átélted már, pontosan tudod, hogy milyen érzésekről szeretnék ma mesélni…

Történt a múlt vasárnap, hogy Énidő keretében csajos napot terveztünk Évi barátnőmmel és megbeszéltük, hogy tornázni megyünk, majd szaunázni, gőzfürdőzni. Kiléptem az utcára, elértem a sarokig, amikor a Nap sugarai már ezerrel körbesimogattak, tisztán értésemre adták fentről, hogy semmi keresnivalóm ezen a vidám, tavaszi napon egy bezárt térben. Jó lesz az majd esős, szomorkás vasárnapokon – jött a sugallat. Menet közben informáltam Évit, hogy sokkal jobb ötletem támadt, szerencsére Ő is pont így gondolta – nem az első eset, hogy így történik… és egy jó óra múlva már Szentendrén találtuk magunkat. (tovább…)

Copyright: / 123RF Stock Photo

Az üres fészek szindróma egy olyan tünetegyüttes összessége, amikor a megváltozott családi viszonyok elakadást hoznak bizonyos szereplők életében és ez tartósan életminőség romláshoz vezet. Sokakat érint, sokunkat eltérő mélységben és minőségben. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk, nem árt tisztában lenni a mögöttes okokkal.

A felnőtté válás befejező szakasza, amikor sikerül leválni a szüleinkről (sikerül természetes módon önálló útjukra engedni gyermekeinket) miközben egészséges kapcsolatot ápolhatunk tovább velük. (tovább…)