Volt már szerencséd hozzá? Nem? Szerencsés vagy! Nem is tudod, hogy mennyire!
A szakirodalom Burnout szindrómának nevezi azt az állapotot, amikor az ember olyan rossz helyzetbe kerül (stressz, folyamatos lelki terhelések, mentális vagy fizikai kimerültség miatt), hogy reménytelennek érzi a létét, menet közben elveszíti céljait, álmait, nehéznek érzi a mindennapjait.
Bárkinél megfigyelhető, aki több területen igyekszik teljesíteni, hogy a lelkes időszakot követhet egy kedvtelen vagy csökkent lelkesedésű időszak.
Aki próbálta, tudja, hogy lehet egy ideig maximálisan teljesíteni és megosztani a figyelmünket, de aztán jön a megtorpanás. Természetes, hiszen teljesítőképességünk véges, szembesülnünk kell azzal, hogy nem tudunk egyformán maximálisan teljesíteni mindig mindenhol, mert ilyenkor folyamatos stressz jellemezheti az életünket. Fontos tudni, hogy a kiégés nem egy egyszeri jelenség, ciklikusan ismétlődik az életünkben, ezért ennek megfelelően kell felkészülni rá.
Mi okozza?
Számtalan napi kudarc érhet bennünket, sérelmek, konfliktusok. Munkahelyi elnyomás, agresszió, személyeskedés, intrika esetleg veszekedés. Ezeken túl további stresszt okoz, ha úgy éljük meg, hogy nincs elég időnk a családunkra, önmagunkra, pihenésünkre. Ha mindezek halmozottan jelentkeznek, akkor a szervezetünk is gyengül, csökken az ellenálló-képességünk, esetleg az alvásba menekülünk, hogy ne kelljen szembesülni a problémákkal.
Milyen tünetei lehetnek a kiégésnek?
Alvászavarok, fáradékonyság, fejfájás, migrén, testsúlyváltozás vagy éppen pszichoszomatikus megbetegedések.
Hogyan ismerhetjük fel önmagunkban vagy a szeretteinkben?
Nagyon sok tünet van, amely felváltva, időnként akár több is jellemző lehet: kiábrándultság, bizonytalanság, reménytelenség, cinizmus, ingerlékenység, önértékelési zavarok, elégedetlenség a feladatainkkal kapcsolatban, emberi kapcsolataink csökkenése (barátok, család elhanyagolása), csökkenő szabadidős programokra igény, szorongás, állandó szomorúság, depressziós tünetek. Esetleg a felelősség folyamatos hárítása, menekülés a problémák ill. feladatok elől (gyakori betegállomány, kollégák kerülése, állásváltoztatás).
A kiégés szakaszai
1. szakasz: Lelkesedés időszaka
Lelkesedés, aktív kommunikáció, nyitottság jellemzi mind a munkahelyen, mind a magánéletben.
2. szakasz: Realizmus
A munkahelyen a lelkesedés alábbhagy, de a kreativitás még megmarad. Együttműködés és elkötelezettség jellemzi, ám megjelenik a távolságtartás. A harmadik szakaszba általában azok esnek át, akik nem tudják megtalálni az egyensúlyt a munka felé való elkötelezettség és a távolságtartás között.
3. szakasz: Stagnálás, megrekedés
A kiábrándulás folyamata és a taposómalom jellemzi. A nyitottság, az érdeklődés és a teljesítőképesség is csökken. Az illető kezd befelé fordulni, és ha nem lép időben, azt veszi észre, hogy már nincs megállás.
4. szakasz: Frusztráció
Ebben a fázisban már olyan érzések jönnek elő, mintha csupa rossz dolog történne az életben. Feleslegesnek és üresnek érezheti magát, talán tenne ellene, de folyamatosan növekszik a feszültség. Mindenhol, a munkahelyen, otthon, önmagával szemben is csak a rosszat látja.
5. szakasz: Apátia, fásultság
Feszült és kimerült, leterheli minden emberi kapcsolat. Gyakorlatilag észre sem veszi, mi történik már vele, robot módjára éli túl a napokat. Nem lát kiutat, bánatában azt sem veszi észre, ha valaki segíteni szeretne. Ilyenkor mihamarabb egy új nézőpontból kell vizsgálódni, életmódváltásra, gyökeres változásokra van szükség!
tovább a cikk folytatásához: www.tobbvagy.hu
Valóban, ezzel egyedül nagyon nehéz megküzdeni. Ezért van akkora felelőssége a környezetünknek, családnak, barátoknak. Jó hír, hogy túljutottál rajta. Örülök!!
Az a baj, hogy az én környezetemben senki sem jelzett, hogy megváltoztam és csak akkor vettem észre, hogy kiégtem, amikor már szinte fel sem tudtam reggel kelni. 🙁 Majdnem 1 évembe került, hogy összekanalazzam magam!!!!!!!!!!!