Sokat, sokfelől halljuk, hogy micsoda erőt képvisel az egészséges, pozitív gondolkodás. Az optimista emberek tovább élnek és egészségesebbek pesszimista társaikhoz képest. Az élet minden területére kihat hozzáállásunk, könnyebben érjük el céljainkat, valósítjuk meg vágyainkat, ha optimistán, vidáman és magas energiákkal állunk a dolgokhoz.
Gondolataink apró láncszemenként kapcsolódnak egymásba. Ahogy egyik rossz gondolatot azonnal követ egy másik rossz, ugyanígy tudjuk egymásba fűzni optimista, jó gondolatainkat is. Aki nem hiszi, szánjon időt rá és próbálja ki! Kicsi tudatosság kell csak hozzá, hogy önmagunkat figyeljük kívülről, ahogy “agyalásunknak” utat engedünk. Főleg a nők űzik professzionális szinten a gondolatokból történő légvár-építést. Ha valóban vágyunk egy sikeres és boldog életre, akkor egyre gyakrabban nyakon kell csípnünk negatív gondolatainkat. Engedd meg magadnak, hogy a téged ért incidens, történés, esemény megérintsen. Ha fáj, hát fájjon, ha felbosszant, dühöngj kicsit. De! Aztán ahogy megélted, utána engedd el. Beszéld meg, kérdezz rá, mondd ki! Kerüljön a megfelelő helyre, a hátad mögé, a múltba. Ahogy a múltba vész, el is kell tűnnie. Nem cipelhetjük magunkkal, napokon vagy olykor éveken át.
Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el, nincs más választásod. Amikor negatívan állunk a dolgokhoz, bírálunk másokat, történéseket, amikor problémázunk, és újra visszatérünk eseményekhez, ahol vélt vagy valós sérelem ért, na akkor minden sejtünket szisztematikusan mérgezni kezdjük. Egy betegség “legyártásához” aránylag sok idő kell, tehát észre sem vesszük, hogy következetes, negatív hozzáállásunk újabb és újabb téglákat jelent betegségünk megalkotása során. Amíg egészségesek vagyunk, el sem hisszük, hogy leginkább mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy gondolatainkkal is segítsük egészségünk megtartását. Aztán persze, ha itt a baj, bármit megteszünk a korrigálásért, de azt tudnunk kell, hogy amilyen hosszú ideig alakul ki a betegségünk, legalább annyi idő lesz, annak felszámolása. Sok könny, lemondás, rettegés, aggódás kíséri a gyógyulás útját. De minek mennénk ezen az úton, ha van másik is?! Mert van! Lehet élni optimistán, pozitív hozzáállással.
De hol van az optimális optimizmus?
a cikk folytatása itt: www.tobbvagy.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: