Nem tudom megmondani, hogy miről jutott eszembe… ültem az autóban, araszoltam a tömegben. A szélvédő párás volt, kint ezerrel szakadt az eső. Tiszta mondatok álltak össze egésszé.
Rámosolyogtam a saját gondolatomra. Annyiszor hallottam már, hogy szinte szóról-szóra mondom…
Az egyik tréningemen, a Nő-Erő építőn van egy rész, már a vége felé, amikor “utibatyut”, egy hangbejátszást kap minden résztvevő. Gondolatot, amit magával vihet, érlelgethet, továbbgondolhat.
Ez pedig Márai Sándor számomra egyik legkedvesebb gondolata:
“A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.”
Nos a lényeg: BOLDOGNAK IS KELL LENNI, KÖZBEN. Néha elfelejtem. Felírtam most magamnak 🙂 meg persze Neked is, ha Te is olykor megfeledkezel e nagyon fontos “részletről”.
Ryka
forrás: www.tobbvagy.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: