Csűröm-csavarom, tekerem-forgatom. Mikor jövök végre rá, hogy bár minden ugyanaz lehet, de a nézőpontom változhat? Rájövök. Teszek egy próbát. Meglep és megrettent. Biztonság kedvéért még visszabújok régi nézőpontjaim mögé… újra felemás érzés. Aztán óvatosan kimerészkedek és egy új szemlélettel közelítek. Ismét meglep, de már nem rettent el. Rájövök, hogy ez egy varázslat. Olyan lesz a világom, amilyenné teszem, elsősorban a szemem, szívem, elmém által. Hát nem csodás?!?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: