Már megint egy olyan téma landolt újra és újra az asztalomon, amiről egyáltalán nem terveztem írni, de tudjátok, a dolgok valahogy sosem így működnek. Facebook üzenőfalamon, ismerőseim között talán 4-5 újságíró bejegyzéseit olvasom rendszeresen és számtalan magazin, gondolkodó blog hírei is jönnek folyamatosan. Nem árulok zsákbamacskát, mindegyik tanult, jól író és sokat megélt újságíró többször írt már az oravecznóra-jelenségről, mert értetlenül állnak a folyamat előtt, így vagy úgy, de megérintette őket. Volt, aki egóból írt, más kíváncsiságból, cinikusan átszőtt kétkedéssel, volt aki nagyon visszafogottan, hiszen tudja, hogy mások is olvassák és sosem lehet tudni, hogy ki-kivel-miért… értitek!
Nem leszek álszent, talán egy éve követem én is Nóra írásait. Mivel marketing kommunikációval is foglalkozom a coaching mellett, nagyon érdekesnek tartottam, ahogy ez a kicsi lány megy előre, szövi egymásba az eseményeket, ahogy eljuttatja az üzenetet, miközben talán teljesen tudattalanul célcsoportot kreál, amely visszajelzései alapján egyre pontosabban, célirányosan készíti a termékeket és prezentálja a piaca számára. Nem is terméket ad ő el, dehogy, inkább egy életérzést – amitől minden komoly marketing guru elégedetten bólogat, ugye Wolf Gábor?!? A fiatalok – mert ugye a célcsoportja jellemzően a 18-24 év közöttiek – pedig nagyon várják, igénylik ezt az életérzést. Miről is szól? Legyen hited, tudd, hogy mit akarsz, legyél kitartó, ne add fel az első akadályoknál, meg tudod csinálni, ne add alább, úgy köss kompromisszumokat, hogy ne alázd ezzel meg magad és kellően nívós párkapcsolatokat engedj meg magadnak, ha nem akarsz szürke lélekkel elsorvadni. Kérdezem, hülyeség ez? Meggyőződésem, hogy minden jó érzésű, gondolkodó lélek valami ilyen csomaggal fut neki a felnőtt életének. Tévednék? Persze, írhatná másképp, csóválom is olykor a fejem, hogy miért így írja, miért ennyi hibával, ilyen fogalmazással… de hát ez lehet, hogy csak nekem tűnik fel, engem frusztrál, hogy ezzel talán sok ezer ember igényét, szókincsét, gondolkodását formálja és a történet szempontjából kevéssé fontos… és leginkább nem is az én dolgom. 
Steiner Kristóf, írásai miatt egyik nagy kedvencem, mert olyan kristálytisztán átlátja az összefüggéseket, hogy csak nézek. Egyszerűen és pontosan céloz, tökéletesen fogalmaz és az érzéseink apró rezdüléseiről úgy ír, hogy nagyon emberi marad minden pillanatában. Vállalja a kétségeket, bizonytalanságot, szomorúságot is a sok boldog pillanat mellett. Ő is írt a témáról Celebek, akiket imádunk gyűlölni – de miért? címmel. Kristófnál a pont, mert egészen jól megragadta néhány mondatban a lényeget – tényleg van, aki ovarvecznórául ért és ennyi. Előjel nélkül.
Nóra népszerűségének kifejezetten jót tett pár egyéb írás is. Hová kurvultok, olvasók? címmel elég kritikus cikket írt a jelenségről a Dívány szerzője és a HVG is boncolgatta a témát a “Hova kurvultok csajok???” – Az Oravecz Nóra-jelenség nyomában című cikkében. A könyves blog sem kímélte. Ugyanaz a téma, amit én látok üzenőfalamon kedvenc újságíróim magánbejegyzéseiben vagy követett bloggereim írásaiban. Kritika, mérce, értetlenség, félelem, aggodalom… meg persze ott a savanyú a szőlő érzés is.
Szabó Eszter is foglalkozott a témával blogjában, sőt még egy TV-riportot is elcsíptem vele, ahol nagyon korrektül megfogalmazta (aránylag értékítélet mentesen), hogy a harmincas, negyvenes korosztály talán már túl van azokon a gondolatokon, amit Nóra boncolgat az írásaiban.
Sokakat foglalkoztat a téma, ezer és ezer irányból közelít mindenki. Elgondolkodtatott, hogy miért ilyen érdekes a jelenség. Egyfelől van valaki, aki a népmesék figuráját hozza, messzi földről, hamuban sült pogácsával útnak indul a nagyváros felé és kellő kitartással, alázattal megcsinálja mindazt, amiről kortársai csak álmodnak. Törvényszerű, hogy az ilyen történet pozitív fogadtatást kap, hiszen szeretünk azonosulni példaképekkel, akik tetteikkel mutatják nekünk az utat. Rendszerint. A mai tízen- huszonévesek okostelefonnal összenőve képzelik el a létezés minden pillanatát, amit lehet bírálni vagy küzdeni ellene, de jelen pillanatban tény. Arra van igényük, hogy gyorsan fogyasztható formában jöjjön az információ, adott esetben a lelki életüket támogató, gondolkodtatásra ösztönző sorok is. Nóra pontosan azt szállítja, amit a célcsoportja igényel. Néhány sor, lelkesít, doppingol, erőt ad, amit pillanatok alatt lehet lájkolni, megosztani és talán el is felejteni. Azért gondolom, hogy célcsoportja nem akar hosszú bejegyzései után meditálni vagy őszintén magába nézni és továbbgondolni, mert hiába a több ezres lájkolás és megosztás a facebook-on, vannak bejegyzések a blogján, amelyek sokkal-sokkal kevesebb figyelmet és visszacsatolást kapnak. Másfelől értem az aggodalmat is, hogy ennél mélyebb (és árnyaltabb) tartalom is van az emberekben és milyen jó lenne építőbb gondolatokat legalább ilyen nagy tömegekhez eljuttatni… ha lehetne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: