Tele van az életünk hiedelmekkel, aztán minél többen, minél többet ragaszkodunk ezekhez, annál inkább tele lesz a hócipőnk az érzésekkel, amelyeket a hiedelmeink generálnak bennünk. Észrevetted?Évről-évre számtalan vizsgálat folyik, hogy melyik országban legjobb élni, hol boldogok az emberek és hol kevésbé. Többek között az ENSZ is folytat ilyen vizsgálatokat, World Happiness Report 2013 jelentésük mindenki számára elérhető. Az első 10 ország fotóját itt is meg tudjuk nézni, amely cikkből az is kiderül, hogy mi magyarok jelenleg a 110. helyen vagyunk ebben a világ-rangsorban. Azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a vizsgálat olyan szempontokat figyelt, mint “mennyire érzékelhető a korrupció, milyen a közbiztonság, mennyire hatékonyak a szociális ellátórendszerek, mekkora a várható élettartam, vagy épp milyen értékeket mutat a munkanélküliségi ráta“. Milyen érdekes, hogy jobbára európai országok végeztek az élen. 
Egy más megközelítésben vizsgálódott a londoni Legatum kutatóintézet, a jólét legfontosabb mutatói alapján rangsorolt, úgymint az anyagi bőség, a személyi szabadság, a biztonság, a boldogulás lehetősége, az oktatás és egészségügy. Ebben a listában Magyarország a 39. helyre került. Fura, ugye? Más szempontok, más kérdéssor és egészen más eredmény….
Mégis sokkal közelebb áll hozzám az a vizsgálat, amit a Gallup kutatócég végzett, 148 ország lakóinak tettek fel olyan kérdéseket, mint hogy tanult-e valami újat, mosolygott-e, pihent-e eleget tegnap? Végre, végre! Lehet, hogy kapiskálnak valamit arról, hogy az annyira vágyott boldogsághoz elengedhetetlenül fontos a belső derű, nyugalom és harmónia. Ebben a listában a középmezőnyben található kicsiny országunk (67 az indexpontunk).
forrás: Huffington Post
Ebből a tanulmányból nagyon érdekes dolog derül ki. A tanulmány összességében azt állapította meg, hogy a világ lakosságának több mint fele boldognak érzi magát. Tíz emberből hét rendszeresen mosolyog vagy nevet, továbbá ugyanennyien érzik magukat kipihentnek és megbecsültnek. A válaszolók kicsivel több mint a fele gondolta, hogy a megkérdezésüket megelőző napon valami érdekeset tanult, vagy csinált. (forrás: origo.hu)
Akit mélyebben érdekel a téma, szívből javaslom, hogy olvassa el írását, amelyben az Easterlin-paradoxon tükrében vizsgálja, hogy létezik-e „nemzeti boldogság”, lehet-e egy ország boldog vagy boldogtalan? Ebben az írásban találtam végre valami hasznos megközelítést arról, hogy mi a boldogság, mely szerint, a boldogság legtöbbet használt és legelfogadottabb tudományos megnevezése a „szubjektív jóllét”.
El is érkeztünk a lényeghez! 
Teljesen mindegy, hogy milyen vizsgálatot nézünk és ott milyen helyezést értünk el. Ha a közvélemény általánosító szövegelését is meghalljuk, akkor tudjuk, hogy mi magyarok, MAGUNKAT nagyon boldogtalan, kesergő, sokat szenvedett és ezért még mindig szenvedő népnek tartjuk. Tisztelet persze a kivételnek, aki nem így vélekedik – remélhetőleg egyre többen leszünk. Várjuk a változást, ami ha eljön, akkor majd boldogok leszünk. Jó lenne egy kormányváltás, mert akkor bizonyára minden gyökeresen megváltozna. Jó lenne elköltözni, mert bizonyára máshol sokkal jobb fejek a szomszédok. Jó lenne egy új állás, hogy ne unjam annyira magam. Jó lenne egy új párkapcsolat, hátha abban több öröm jut nekem. Folytassam? Tudnám, de teljesen felesleges, hiszen Te is tudod, hogy mire “szoktunk” várni, hogy végre elhozza az annyira áhított boldogságot végre.
Szubjektív jóllét. Érted! Amit TE annak gondolsz, érzel, hiszel. Vigyázat! Meghatározó a kialakult hitrendszered, neveltetésed, kortárscsoportjaid, média programozása, mintái által… mert a végén már azt sem tudjuk, hogy mit is gondolunk úgy amúgy magunktól erről a dologról (is).
Személy szerint én nagyon hálás vagyok az Égieknek, hogy – bár elég sok kihívást, fájdalmas tanulást és feladatot kaptam – éppen most, éppen így és éppen itt élek. Tudom, nem tesz boldoggá az összehasonlítás, hogy ránézzünk más országok, más emberek, más sorsok érzéseinek és megéléseinek illetve lehetőségeinek határaira, de azért számomra mégis elgondolkodtató… 2014-ben még van olyan hely világunkban, ahol úgy tudják, hogy Észak-Korea nyerte az idei foci vb-t. Esetleg vágynál Indiába, ahol elfogadottá vált a “népirtás” ultrahanggal, aminek köszönhetően lassan eltűnnek a nők a társadalmukból? Felhozhatnám azt a százmillió női sorsot is, amely társadalmakban elfogadott és bőszen gyakorolt a csonkítás ténye. Mondjuk Pakisztánban még ma is előfordulhat az, hogy a család dönt úgy, hogy megöli lányait, mert azok szégyent hoznak a családra egy vidám esőtánccal, mindezt sokszor úgy, hogy egyházi emberekből álló tanács ítéli halálra a nőket paráznaság, illetve a családjaik hírnevének bemocskolása miatt. Vannak olyan országok, ahol nem akarnak beszélni a levegő- vagy vízszennyezés miatti elképesztő halálozási számról, úgyis sokan vannak. Nincs kedvem folytatni… A világ azon 10%-a közé tartozunk, ahol a legjobb élni, ahol nincs éhezés, nem fagyunk halálra, van elég ivóvíz, sem járvány, sem polgárháború nem tizedeli népünket, kifolynak az alig hordott használt ruhák a gyűjtőkonténerekből, majdnem 5 órát képesek vagyunk televízió előtt ülni és ennél jóval több órát internet böngészéssel bíbelődni.
Tegyünk egy próbát. Válassz ki a héten egy napot, szánj rá 24 órát. Akár már ma este! Miután végre ágyba kerültél, közvetlenül az elalvás előtti pillanatokat megcélozva kezdődjön a megfigyelés. Már ténylegesen egyedül vagy, hiszen a lámpa, TV, gép telefon, társ, gyerek, kutya “lekapcsolva”. Ahogy lecsukódnak a szemeid, képzeld el, hogy az éjszaka leple alatt egy tündér varázsport szór alvó testedre és reggel ébredés után pontosan olyan pillanatok vesznek körül, amelyek boldoggá tesznek. Elérkezik a Te szubjektív jólléted… Na, milyen?! Figyeld magad, ahogy kikelsz az ágyból, a fogmosás közepette mélyen a szemedbe nézel a tükör előtt állva, reggeli rutin, aztán rohanás és cammogás (hol így, hol ott) tennivalók, feladatok, vállalások, állítások, örömök és ürömök… aztán végére ér a nap és Te újra elalvás előtt vagy. Megfigyeltél, tapasztaltál, megtörtént minden úgy, ahogy “akartad”, hiszen az egész világ csak reagált Rád. Hogy élted meg ezt a 24 órát? Mit gondoltál és éreztél közben, és mit most így utólag visszatekintve?
“A változást azonban ne a politikusoktól, az országod döntéshozóitól, vagy a társadalom többi tagjától várd. A mentális-, lelki hozzáállás megváltoztatása egyéni és belső munka. Ha a gondolkodásmódod rendben van, az életed is rendben lesz – függetlenül attól, jelenleg milyen környezetben élsz. Az egyéni körülményeidet a szokásos gondolataid alakítják – a Te életed, a Te felelősséged.” (Abraham-Hicks)
Benyomhatjuk mi (mind) magyarok a kollektív tudatalattiba, hogy milyen boldogtalan nép vagyunk – való igaz, ezzel magunknak is és mindenki másnak is megnehezítjük a dolgát, de attól még nincs úgy, hogy ne lehetne másképp. Gondolj bele…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: