forrás: alphacoders.com
Nem fogok nagyon spirituális mélységekbe menni, de akármennyire is szeretnénk nem tudni bizonyos törvényszerűségek létezéséről, attól még vannak. Ha valaki olvas Deepak Chopra könyveket, akkor már szerintem párszor szembe jött vele az élet hét (spirituális) törvénye téma.
Semmi sem állandó, minden dinamikus változásban van, mi is része vagyunk a nagy Egésznek, akár az energiáinkat nézzük, akár a gondolatainkat, tetteinket.
“Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megaksztjuk, a természet intelligeniáját sértjük meg.” (forrás: terrebes.hu)
Valahogyan úgy működik szerintem, hogy ha többet adunk, akkor többet fogunk visszakapni – persze másképp, máshogyan, mint ahogy mi most hirtelen elképzeljük, de egészen jól tud esni, amikor akár azonnal vagy csak jóval később, valaki valami olyannal áll elő, mond, ad, hoz, ami meglehetősen jól megmelengeti a szívünket. Tuti!
“Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad, és abban is, aki kap, mivel a boldogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni. Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm – magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor az adás mögötti energia messze megsokszorozódik.
Az Adás törvényének gyakorlata valójában nagyon egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi, nemzeti méretekben. Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani!” (forrás: terrebes.hu)
Ismét mesélős hangulatban vagyok, szeretnék Veled megosztani két történetet, ami erről a törvényről jutott eszembe…
Előző vasárnap fotós iskolában voltam, nehéz sorsú embereket fotóztunk, lemerülve értem haza, majd a hosszú és fárasztó nap végén megkért két igazán jó barátom, hogy segítsek nekik, mert elakadtak. Egy 8 perces filmjüket kellett megvágni és feliratozni, ami látszólag könnyű menet, mégis ha valaki ad arra, hogy minőségi végeredmény legyen, időt szán rá. Így volt, hogy legalább 3 órát töltöttünk a feladattal… és este tízkor a gép mellett görnyedve nagyon messzinek tűnt a fél hetes kelés.
Párszor majdnem feladtam, a végére mégis csodálatos volt látni a szemükben azt a csillogást, amikor hálával teli szívvel, gyermeki mosollyal örülnek a végeredménynek és legszívesebben körbeugrálnák a lakást.
Aztán másnap felhívtak, hogy színházba mennek és van még egy jegyük, örülnének ha este velük tartanék. Egy olyan darabra hívtak, amire hónapok óta nem lehet jegyet kapni.
Ámultam és leginkább azon vigyorogtam, hogy mennyire kiegyenlített törvények szövik át az életünket. Van, hogy attól kapod vissza, akinek adtad, de nagyon sokszor egészen máshonnan jön vissza az a sok energia, amit korábban Te belefektettél. Ezen a szép napon szeretnélek emlékeztetni arra, hogy bármikor, amikor tiszta szívből, szeretettel vagy önzetlenül teszel bármit, MINDIG visszakanyarodik hozzád, legtöbbször megsokszorozott formában. Tízmilliószoros napokon is, meg a többin is.
Hálás a szívem ezért a Tízmilliószoros napi színházi estéért… és a tanításért, ami a körforgást mutatta meg újra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: