forrás: alphacoders.com
Évszázadokig csodálatos naplók mélyén sorakoztak varázslatos gondolatok, titkos álmok, ki nem mondott vágyak. Elzárt szekreterekben őrizték a gyöngy betűkkel megírt naplókat, lelkük bugyrait vizsgáló nők és férfiak. Az idő múlásával ez is változott, háborúk, természeti katasztrófák megsemmisítették a sok-sok értéket, de szerencsére sok család őrzi elődeik emlékét, ahol a dédszülők, ükszülők naplói nagy becsben vannak tartva.
A 90-es években elképesztő gyorsasággal terjedni kezdett az internet, mára már lassan elfelejtődik a hagyományos írás valódi öröme. (Vissza fogok térni erre a témára egy későbbi bejegyzésben, mert szívügyem a naplóírás önmunka szempontjából és valami fontosra készülök!) Nagyon tudatosan kell akarni és figyelni arra, hogy kezünkben tartott íróeszköz ugyanazokat a szép ívű betűket kanyarítsa az üres lapra, amit olyan sokáig tanultunk az iskolában, majd fejlesztettünk tovább saját egyéniségünkre. Tudom, hogy még csak tervezet és remélhetőleg lesznek értelmes emberek, akik mögé néznek a következményeknek, ráadásul ahogy itt is kiderül, sok cikkben nem is pontosan van körbejárva a téma, mégis számtalan kérdést vet fel, hogy szabad-e az iskolai oktatási rendszerből kivenni (bármilyen) kézírás tanítását. Azt gondolom, hogy egy ilyen törvény gyökeresen hozzájárulna egy mutálódó emberiség gyorsabb léptékű változásához, ettől függetlenül teljesen felesleges az ellen menni, hogy az internet ezer szállal körbeszője életünket. Miért? Mert már megtörtént.
Ahogy egyre inkább használni kezdtük a világhálót, rátalálunk a naplóírás internetes verziójára és blogolásba kezdtünk. Ma már megszámlálhatatlanul sok és sok féle blog éli (sokszor önálló) életét. Látszólag egy magányos küldetés, társalgás egy monitorral, a semmibe “kiáltott” szavak, de ahogy mindennel lenni szokott, a vízbe dobott kő hullámokat gerjeszt és partot ér. Mindannyian, akik blogolunk, kavicsokat dobálunk bele a “tóba” és idő, stílus, téma, mondanivaló, marketing kérdése, hogy milyen gyorsan éri el a “partot”. Kellő alázat és kitartás meghozza a gyümölcsét, lesznek a téma iránt érdeklődők, hasonlóan vagy épp ellenkezőleg gondolkodók, szívesen hozzászólók vagy csak háttérből, de örömmel és folyamatosan követők, olvasók.
Nézzük meg ezt a nagyszerű infografikát, amit a Go-Globe készített:
Gondolj bele, ez a grafika 2011-ben készült, azóta még jobban felpörögtek ezek a számok. Egyetlen perc alatt legalább 60 új blog kél életre és ugyanabban a percben a világon 1500 blogbejegyzés indul el olvasóihoz. Döbbenetes számok, ugye?!
Természetesen az internet előnye mellett ugyanaz lehet a hátránya is, mindent elbír, befogad, megőriz, közvetít. Arctalanságba burkolózva a beteg világ is utat tör magának, romboló, pocskondiázó, agresszióra buzdító blogok sokasága is létezik, ezen túl pedig még többen vannak olyanok, akik névtelenül, arctalanul igyekeznek hozzászólásaikkal szétszedni, tönkretenni olyan blogokat, amelyekben rengeteg szeretet és persze munka van. Igen, ilyen is van, az emberiség jó része már régen nem viselkedik Emberhez méltóan…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: