Mondhatod, hogy mindaz, amit olyan gyakorta hangoztatok, most még sincs jelen… miszerint sem Isten, sem mások dolgával nem kell foglalkoznunk, hiszen csak a mi dolgunk igazából a MI DOLGUNK. Ha tényleg tartom magam ehhez az elvhez, akkor gondban leszek, mert nehezen fogom folytatni a blogolást. Miért? Pontosan azért, mert amikor górcső alá veszek egy-egy emberi viselkedésmintát, amikor azt vizsgálom, hogy amit én érzek, az hogyan jöhet elő másnál is, amiről másokkal beszélgetek, miképpen ismétlődik bármelyikünknél… nos akkor minden alkalommal valami olyannak foglalkozom, ami nem az én dolgom. Sajnos, igen, így van. Elismerem.
Agyaltam sokat, hogyan tudom megmutatni az érem több oldalát, ha csak az én dolgommal foglalkozom… ilyenkor van az, hogy élem az életem, távol maradok a virtuális világtól, figyelek, befogadok, ÉLEK… de annyi hatás ér, annyi fontos beszélgetés érint meg, annyi minden üzen, ad, tanít, hogy képtelen vagyok magamban tartani, jön időről-időre a belső kényszer, hogy írjak róla. Ilyenkor egy egészen más megvilágításban látom a fenti elvet, miszerint ha arra tettem fel az életemet, hogy másokat motiváljak, inspiráljak, tükröt tartsak, kimozdítsak… akkor igenis az én dolgom, hogy – akár az én vagy – mások dolgát reflektorfénybe toljam, hogy együtt körbejárjuk és a tanulságot levonva mindazt beépítsük, ami a mi dolgunk.
Napokig, hetekig formálódik bennem, talán ezért sem szoktam túl aktuális lenni, ezért van az, hogy kevéssé tudok reagálni a napi eseményekre. Hírértéke sem túl nagy, hiszen tudjuk, minél kisebb a hír valószínűsége (megspékelve hangzatos címmel és kíváncsiságot csigázó bevezetővel), annál nagyobb érdeklődésre tarthat számot… nos nem így működöm, de aki évek óta rendszeresen olvas vagy néha-néha benéz ide, annak talán eddig nem okoztam csalódást.
Úgy születik meg egy-egy írás, hogy történik valami. Micsoda meglepetés. Megérint, tanít, újabb kérdéseket ad… formálódik bennem, aztán szó szerint kifolyik a kezeim közül. Van persze, hogy kétharmad részénél megállok, mert nem akar összeállni, még ma is 26 félkész írás sorakozik itt a munkafelületen. Egyszer mindegyik elkészül, ha itt lesz az ideje.
Ez az írás is jóval karácsony előtt készen volt, mégsem sikerült befejeznem.
Egy szép szombati reggelen, amikor már a napsugár is vidáman kukucskált be a konyhaablakon, volt egy nyugis fél órám, így elővettem a korábban megvásárolt magazint és a kávém mellé társaságnak hívtam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: