Copyright: / 123RF Stock Photo
Az üres fészek szindróma egy olyan tünetegyüttes összessége, amikor a megváltozott családi viszonyok elakadást hoznak bizonyos szereplők életében és ez tartósan életminőség romláshoz vezet. Sokakat érint, sokunkat eltérő mélységben és minőségben. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk, nem árt tisztában lenni a mögöttes okokkal.
A felnőtté válás befejező szakasza, amikor sikerül leválni a szüleinkről (sikerül természetes módon önálló útjukra engedni gyermekeinket) miközben egészséges kapcsolatot ápolhatunk tovább velük. Egészséges, itt a kulcsszó. Amikor kapcsolatainkat nem szövi át (vagy csak részben) tudattalan mintáink ezrei, nincsenek játszmák, manipuláció vagy akár a függőségi viszony szándékos fenntartása. Sőt! A legjobb eset, amikor kellő távolságból képesek vagyunk ránézni arra a szomorú valóságra, hogy olykor önműködő mechanizmusok hatása indul be bennünk és szüleink vagy nagyszüleink kódolt mintáit követjük, még akkor is, ha tudatos, kimondott szinten fennhangon nyomtuk anno kifelé, hogy mi aztán tutira nagyon nem vagy nagyon nem így…A felnőtt ember ösztönösen vágyik arra, hogy saját döntéseket hozhasson, vállalhassa azok következményeit, FELELŐSSÉGET vállaljon saját életéért, tetteiért, a maga útját járja és aránylag kevés megfelelési kényszer közé szoruljon útja során.
Éppen ezért egészséges az a folyamat, amikor kellő távolságba igyekszik kerülni, de fenntartja jó kapcsolatát továbbra is szüleivel, de önálló individuumként helyezi bele magát a létezésbe. Ha teheti albérletbe költözik, kollégiumba vagy szülői segítséggel saját, első lakásába. Elindul az önálló élete és ebben benne van szüleivel zajló ilyen/olyan viszonya is.
Sajnos azok a szülők (főleg édesanyák), akik hosszú évekig szinte kizárólag csak édesanyaként teljesedtek ki, nagyon nehezen találják fel magukat, nehezen fogadják el, hogy alkalmazkodniuk kell a változás okozta átrendeződéshez. Szívük mélyén megállítanák az időt, bármit megtennének, hogy a teljes leszakadás sose történjen meg. Különböző szintjei vannak ennek a ragaszkodásnak, az egészen enyhétől a depresszióba torkollón át a beteges manipulációig.
……………
Nézzük azt a TOP10 ötletet, amelyek segíthetnek abban, hogy a igazi lelki fájdalmak nélkül történjen a gyerek felnőtté válása, leválása szüleiről!
1. Egyrészről már a kezdetekkor tudatosan oda kell figyelni, hogy ne álljunk önként a sor végére, neveljük ki magunkban az egészséges önzést, nem kell félni ettől a kifejezéstől, legalább annyira legyen fontos a saját életünk, saját személyiségünk, igényeink, örömeink, mint amennyit gyerekeinknek adunk.
2. A gyereknevelés nem lehet birtoklás, nem a tulajdonunk. Mindig, minden körülmények között tisztában kell lennünk, hogy a gyermek nem azért jött e világra, hogy megmentse szüleit, nem szabad és nem kell feladatokat átvállalnia és nem várható el tőle, hogy szülei meg nem valósult álmait beteljesítse. Önálló, szabad lény, amihez minden élethelyzetében joga van. Sem zsarolással, sem lelki terrorral nem kényszeríthető arra, hogy letérjen a számára megfelelő életútról. (Más téma, mivel a másik oldal, de a gyerek sem élheti a szülei életét, nem vállalhatja át terheiket, boldogtalanságukért sosem ő a felelős, így nem tartozik kötelezettséggel, hogy feladja önálló vágyait, azért éljen, hogy szülei hiányosságait kipótolja.)
3. Érdemes tudomásul venni, hogy minden életszakasznak meg vannak a buktatói, kihívásai, felesleges szemellenzősen járni-kelni, hogy mi okosabbak vagyunk az emberiség 90%-nál és tutira másképp fogjuk majd csinálni. Fogadjuk el, hogy velünk is előfordulhat, hogy egy jelképes aknamezőn lépegetve bekapcsolnak programok, amikor el kezdjük másolni egy korábbi generáció életét, mintáit.
4. Ha felismerjük magunkban, hogy sérülékenyebbek, ingerlékenyebbek, befordulóbakká váltunk vagy társunkat jellemez ez, akkor vonjunk be külső segítséget, egy pszichológus problémamegoldó támogatása vagy egy életvezetési tréner új célokat felállító együttműködése mellett igyekezzünk visszaterelődni egy élhetőbb élet felé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: