Kell? Mi kell? Ki mondja meg, hogy etikus, genetikus vagy csak önmagából kifordult, zűrzavaros labirintus? A cím természetesen erős túlzás, hiszen nem cél a szűzies állapot sugárzása a világ felé és ennek megfelelő élet, sokkal inkább a másik oldal, a céltalan túlkapások okai érdekelnek.
Pár éve szembesültem vele, hogy mániákusan gyűjtögetem a szép, színes magazinokat, mígnem fullasztóan sok helyet követeltek az életemből, így meg kellett válnom tőlük. Előtte persze átlapoztam legtöbbet és tisztán emlékszem, hogy néhány éve nem volt ennyire extrém a nőiesség ilyesfajta megnyilvánulása.
Szóval és tettel… elképesztően sokat változott a világ néhány év alatt. Na most mondhatod, hogy köszönjük, ennyi bőven elég a közhelyekből. Jogos, de tényleg sokat változott. Egyetlen vonalon szeretném továbbszőni gondolatomat: a nők önmagukról gondolt és hozzá a sugárzott kép mentén. Természetesen változik a divat, erős nyomás nehezíti a női lelket, a trendek, stílusok gyors változásai miatt. Nem is szeretnék leakadni színek és formák mentén igazán… de valahogy elképesztő méreteket ölt az a változás, amely azt mutatja számomra, hogy kollektív szinten zajlik a világ elmozdulása, lassú, alig észrevehető vagy sokszor sokkolóan túl gyors átrendeződése.
Romantikus filmeken, regényekben minden főhős elképesztően férfias. Felnőtt, beleáll helyzetekbe, dönt, harcol, véleményt formál, következetes, kitartó és büszke. Fontos ügye leköti, de közben oltalmaz, széles váll ide vagy oda, de biztonságot teremt, okos és van víziója, képes távlatokban gondolkodni, így messzire látni, miközben persze elképesztően érzelmes. Hmmm…. ismerős, ugye? Pont ilyen férfiak rohangálnak utcaszerte.
Nézzük filmjeink, regényeink nőalakjait is, hogy teljes legyen a kép. Most nem érdekelnek a kavarógépek, intrikusok, gonosz boszorkák, amelyek talán azért kellenek a történetekbe, hogy még kontrasztosabb legyen a főhősnő karaktere. Nem kell szerintem sokat agyalni ezen, a főszereplő mindig sugárzóan szép (sokszor a belső szépsége miatt ragyog), okos, makacs, érzékeny és érzéki, sebezhető, de közben bátor és kitartó. Kellően szexi, de mindvégig visszafogott, megfelelő ponton csúszik le válláról a fehér ing, de sosem mutat magából többet, mert igazából egy főszereplő csak a színfalak mögött kurva, a rivaldafényben sosem. Tévednék?
Visszakanyarodva pár évvel ezelőtti újságjaim közelébe, a színes oldalak pontosan ilyen nőalakokkal voltak tele. Már csak a google jótékony memóriája őrzi ezeket a szépségideálokat, mert ha ma kinyitunk magazinokat, internetes újságokat, lehuppanunk televíziónk elé, amelyben még akár adás is van, akkor kénytelen-kelletlen szembesülnünk kell a fura változással.
A héten egy továbbképzés kapcsán harmad magammal nőként további tíz férfi társaságát élvezhettem, amely több volt, mint szociológiai kitekintés és kutatási anyag gyűjtés. Fárasztó és sokszor kőkemény szembesülni azzal, hogy elképesztően távol van a valóság romantikus filmjeink és regényeink történeteiről, amelyek meggyőződésem, hogy lassan sci-fi kategóriába csúsznak át a mai kor gyermekei számára. A buszon, utazás közben színes magazint lapozgatva felmutattam utastársaimnak a képeket, hogy kikérjem a véleményüket, akik korunk “igazi férfijai”, harminc és ötven között, olyanok, akik sokat megéltek, amelyről vidáman mesélnek és még többről bőszen hallgatnak.
Azt latolgattam, hogy milyen belső kényszer hatására kezdtek a nők – ráadásul többnyire ismert, közkedvelt, véleményt formáló, így példát mutató nők sokasága idiótát csinálni magukból. Az utastársaim elidőztek a fotók felett, majd mindannyian megállapították, hogy ezzel nincs semmi gond, sőt! A képeket nézegetve egytől-egyik mindegyik férfi kérdően húzta fel szemöldökét, hogy miért vagyok elképedve, tök jó, mind, úgy, ahogy van.
Látszólag ez lesz blogom első divat-bejegyzése, de csak elsőre az, mert nem célom outfit vizekre evezni, hiszen erősen műkedvelő vagyok, inkább a trendek, a mögötte rejlő igyekezet, belső vágyak, világ felé küldött üzenetek érdekelnek. Hiába mondjuk, hogy véletlen, hogy hirtelen minden ismert vagy kevésbé ismert (de erre törekvő) nő fordul ki magából, egy olyan szintre, ahol már nem tud jobban megmutatkozni. Persze tudna, hiszen mehetne anyaszült meztelenül is, de az is csak szinte egyetlen lépés lenne sokszor. Nem csinálnak magukból idióta hülyét? Nem teszik magukat egy olyan húspiaci kategóriába, ahol aztán nehéz úgy értékelni, ahogy igazán szeretnék? Nem savanyú a szőlő, nem vonz a csili-vili estélyik világa, inkább a kevesebb-több elvet kedvelem. Amikor megmarad a stílus, a női vonzerő, az érzékiség, de egyedi és nagyon illeszkedik viselője személyiségéhez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: