Vajon utópia az a vágyunk, hogy teljes életet éljünk? Egyáltalán ugyanazt jelenti egyikünknek, mint másikunknak a teljes élet fogalma? Kicsit mélyebben megvizsgálva rájöhetünk, hogy nagyon vékony jégen táncolunk a témát boncolgatva, hiszen ez már megint olyan kérdés, ami nem lehet fekete vagy fehér.
Ha úgy tekintünk erre az életünkre, hogy ez a (jó esetben) 70-80 év az összes, amellyel gazdálkodnunk kell, és garantáltan nincs új leszületésünk, nem lesz új életünk, nincs semmiféle fejlődésünk, feladataink és leckéink, akkor talán egyszerűbben értelmezhető ez a teljes élet kérdése. Akkor könnyebben meg tudjuk válaszolni magunknak, másoknak, hogy mi is számunkra a teljes élet, mi kell, hogy beleférjen és mi az, ami egyáltalán nem esik jól. Ebben az esetben tudomásul kell venni, hogy nagyon nem ugyanaz lesz a megoldás egyikünknek, mint másikunknak.
Ha mégis elfogadjuk, hogy nem egyszer járunk itt a Földön, van több történetünk és mégis igazak a leckék, fejlődési fázisok, ismétlődő találkozások, akkor talán nem ennyire égető, hogy minden szelet szerepet kapjon az adott életünk során, hiszen elképzelhető, hogy az adott életünkben egyetlen dologra “szerződünk” és ez akár azzal is járhat, hogy szinte egyetlen nagy szelet tölti ki az ilyen-olyan életünket és az összes többi, vagy legalábbis nagyon sok, összességében egészen jelentéktelen mértéket képvisel. Az is lehet, hogy egy ilyen “vállalás” inkább romboló, mint építő és az is lehet, hogy lelket gyötrő megtapasztalást vállaltunk be. Lehet. De az is lehet, hogy még ebbe a megtapasztalással teli életbe beterveztünk egy sorsfordítót, mondjuk egy komolyabb betegség, válság, válás, haláleset formájában és ez adhat egy olyan erős fordulatot, amely kapcsán az adott életünk során egy egész más szemléletben folytathatjuk utunkat.
A Coaching Akadémián tanultam egy módszert életünk szeleteinek vizsgálatára. Nagyon egyszerű, mutatom. Egy üres lapra rajzolunk egy kört és annyi szeletre osztjuk, amennyi jelen van az életünkben. Párkapcsolat, barátság, család, munka, karrier, hobbi, önmegvalósítás, sport, pihenés, pénzügyek, stb. Az adott területet kiszínezzük, de csak annyira, amennyire úgy érezzük, hogy teljes. Vagyis számunkra rendben van!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha mondjuk a pénzügyeinknél nem jellemző a nagy gyarapodás, de nincsenek kintlévőségeink, tartozásaink és épp annyi van, amennyire szükségünk van, akkor az tölthet el valakit elégedettséggel, míg mást feszültté tehet, hogy nem képes tartalékolni, felhalmozni.
Ha elkészülünk a színezéssel, akkor nagyon szembetűnő lesz, hogy hol vannak azok a területek, amelyekkel nem vagyunk elégedettel, mi érdemel nagyobb fókuszt, hogy többet hozzunk ki belőle, megvizsgálhatjuk, hogy mit lehetne változtatni, amely után elégedettebben szemléljük a mi teljes életünket.
Egy másik élettorta modell egyenlő szeletekre osztatja velünk életünk területeit. Munka, pénzügyek, kapcsolatok, egészségmegőrzés, stressz-kezelés, önbecsülés, szellemi élet, életcél, életminőség (környezetünk), játék stb. Ez a megközelítés az önértékelésünket veszi szemügyre a különböző területeket vizsgálva. Segít befelé figyelni, általa kialakíthatjuk a saját öngondoskodásunkat, hogy spirituális értelemben teljes életünk legyen – ha arra vágyunk! Ez sem lehet elvárás vagy szint, hiszen mindannyian különböző tempóban fejlődünk, eszmélünk, értelmezünk és különböző módon igényeljük a kiteljesedést itt a földi életünk során. Ennél a verziónál egészen egyszerűen csak végig kell nézni ezt a 12 területet, hogy mennyire fér bele az életünkbe, tudunk illetve akarunk-e figyelmet adni nekik, látjuk-e, hogy milyen összefüggésben kapcsolódnak egymásba, hogy bennünket támogassanak egy egészséges test-lélek-szellem egyensúly megtartásában.
Bármelyik élettorta modellt vizsgáltam vagy használtam a munkám során, mindig beigazolódott, hogy a panaszkodás a legjobb visszajelzés, hogy…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: