Több vagy!

Figyelem a társadalom elmozdulását, lassú, tudattalan formálódását. Eszeveszett harc folyik piaci pozíciókért, célcsoportokért, manipulációval tarkított vásárlásösztönzésért, fogyasztásért és befolyásért. Furcsa fogalmak ezek. Egy városi lét még mindig gyökeresen más, mint egy kisvárosi, falusi közegben előretörő hatások közötti lét. Nehezen tudnék dönteni, hogy melyik mellett szól több érv, bioritmusom mozgása miatt talán, de állandóan változó véleményre helyezkedem… Hatás-ellenhatás, figyelünk, befogadunk, elsajátítunk. Mai történetemnek nincs konkrét szereplője, bármiféle egyezés a véletlen műve. Általánosítani sem kívánok, nem szeretnék dobozolni, egyszerűen saját szubjektív megfigyelésem által születtek soraim.

Buda egyik kedvelt szórakozóhelyén vagyunk. Magamtól nem tévednék ide, ha csak számomra kedves születésnaposunk nem invitált volna, minden szerettével egyetemben. Különleges belsőépítészeti megoldások, fények játéka az üvegen, pompás bútorok, kiegészítők, egyedi faldekorációk. Minden a helyén van, pontosan megtervezve, semmi sincs a véletlenre bízva. Éjfél elmúlt, kezdődik az élet. Figyelem a közönséget. (tovább…)

A Titok, ami nem titok…. Jó pár éve lázasan kutattam, az akkor még csak angolul létező anyag után. Hihetetlen gyorsasággal vonzottam magamhoz, mert éreztem, hogy valami nagyszerű üzenetet tartogathat. (Működött az intuícióm, ami igencsak nagy jelentőséget kap, remélhetőleg majd az írásom végére!) Ültem, néztem, újra és újra. Lázas vigyor volt a fejemen, mint aki megnyerte a főnyereményt. Azonnal gyakorolni kezdtem és kisebb nagyobb sikereket el is értem. Aztán volt, hogy megrekedtem, nem értettem az okokat, ezért nyomozni kezdtem, hogy mitől működik valakinél evidens módon, más pedig miért vall kudarcot állandóan. (tovább…)

MŰ-VILÁG, VIRTUÁLIS ÁL-KÖZÖSSÉG HELYETT VALÓDI EMBERI BESZÉLGETÉSEK!

Évekkel ezelőtt könnyen és gyorsan összehoztam olyan beszélgetős esteket, amikor 8-10 nyitott, érdeklődő ember szívesen ült le egy tea és süti mellé beszélgetni egy jót olyan témákról, amelyekről volt véleménye és szívesen fogadott volna más meglátásokat is. Jöttek azért is, mert kérdéseik voltak, elbizonytalanodtak, tudni akarták, hogy mások is ugyanezt érzik-e, vágytak valódi közösségre, érző és gondolkodó emberekre stb.

Aztán a közösségi média átvette a valós találkozások szerepét. Mindenki otthon kucorog, a saját teásbögréje mellett, egyedül vagy épp háttérben a családjával, mereven a monitorra figyelve… várva azt, hogy valami történjen. Mi? Nem tudom. Talán önfeledt pillanatokat remélünk, esetleg információkat, kikapcsolásra alkalmas képeket, videókat, gondolatokat. Miért is kell kikapcsolni? Honnan kell kikapcsolni? Hol vagyunk és hogyan bekapcsolva? Gondolkodtál már valaha ezen? 🙂 (tovább…)

Annyi fájdalom ér bennünket a hétköznapokban. A főnök cseszeget, a kollégák furkálódnak, szülőkkel túl sok az összezördülés, a kedves sem annyira kedves mostanában. Talán a gyerek is engedetlen vagy épp a barátnők hagynak cserben. Az is lehet, hogy nagyon hideg van, esik az eső vagy nincs otthon vacsora.

El tudjátok képzelni, hogy mennyi próbatétel éri naponta a lelket??? A kisördög pedig ott ül a vállunkon a fülünk mögött és egyenesben nyomatja, hogy szükségünk van valami kényeztetésre. Nehogy már azonnal hazamenjünk, otthon csak a feladatok várnak. Egy rövid “kanyar” nem akkora idő és máris a bevásárlóközpont kirakatai előtt ácsorgunk.

Két dudás egy csárdában nem fér meg – tartja a mondás. Adva van Nő és Férfi. Sok esetben tökéletesen működhet a kapcsolatuk, ha hasonlóak. De pontosan miben?

Értékrendben, neveltetésben, szocializációban, iskolázottságban? Az “ellentétek vonzzák egymást” mondás abban az esetben helytálló, ha rövidtávon nézzük a történetet, amolyan hollywoodi vagy népmesei szemlélettel, ott mindig egymásra találnak a nagyon különbözőek. De ott sosem mutatják a folytatást, amikor a pár egymásra csodálkozik, feszegetik határaikat, megismerik a másikat, egymásra simulnak, jól eső kompromisszumokat hoznak (ha épp akarnak), és ezen keresztül önként változnak. (tovább…)

Avagy életvezetési tréning azoknak, akik szeretnének edzettebbekké válni az élet nevű edzőteremben.

Fura módon ma többször belefutottam olyan beszélgetésekbe, amely a panaszkodásra  épült.

El is döntöttem, hogy azokkal, akik ma benéznek LÉLEK-EDZÉSÜNKRE, erre a témára gyúrunk rá.

Hallgattam a beszámolókat, hogy ki a felelős a kudarcokért, ki a hibás a gátoltságunkért, kit okolhatnánk a bosszúságainkért, ki miatt töltjük értékes időnket panaszkodással.

Aztán eszembe jutott egy régen olvasott kérdés: miért nem panaszkodunk olyan dolgok miatt, amelyeket tudjuk, hogy nem lehet megváltoztatni?! Pontosan azért! Mert tudjuk, hogy NEM LEHET változtatni rajta. Tény. (tovább…)

Emlékszem 15-20 éve, amikor egy-egy spirituális könyv a kezünkbe került, milyen lázasan beszélgettünk barátokkal napokon, heteken át. Nem tudtuk, hogy ez a spiritualitás, de vonzott a titokzatosság, válaszok lehetősége a fel nem tett kérdéseink mögött, a megmagyarázhatatlan nyugalom, elfogadás és a mosoly a szívünkben, hogy a másikat is legalább annyira megérintette, mint bennünket.

Aztán múltak az évek, elszaporodtak a könyvek, folyóiratok, előadások, szemináriumok, csoportok. Maga a spiritualitás is ezer irányból lett megközelítve és így nyert értelmezést. És nem baj! Mindig lesz új és új ember, aki gyermeki csodálkozással fedezi fel magának a spiritualitás bármely irányát. Mindenkit másképp érint, máshogyan fog meg. Lehet, hogy sokszor meg sem fogalmazzuk, hogy miről van szó, nem nevezzük spiritualitásnak, egyszerűen csak megyünk az ösztöneink után és keresni kezdünk valamit. Első körben kívül, aztán az ösztönösen beinduló intuíciónknak köszönhetően egyre többször belül is. (tovább…)

Nem tudom megmondani, hogy miről jutott eszembe… ültem az autóban, araszoltam a tömegben. A szélvédő párás volt, kint ezerrel szakadt az eső. Tiszta mondatok álltak össze egésszé.

Rámosolyogtam a saját gondolatomra. Annyiszor hallottam már, hogy szinte szóról-szóra mondom… (tovább…)

Nem annyira új ez a szó, de még kicsit szokatlan: “ÉNIDŐ.” Akár hiszed, akár nem, elképesztően fontos lenne az életünkben, hogy több-kevesebb, de rendszeres jelenléte legyen.

Randevú Önmagunkkal. Találkozás azzal, akit a legjobban szeretek. Minél többször találkozom “vele”, annál jobban kedvelem, annál inkább megismerem és egyre jobban szeretem. Hihetetlen?

Miről is lehet szó az énidő kapcsán? (tovább…)

Jövök-megyek a lakásban, háttér televíziózás folytatása közepette. Egyszer aztán eljött a pillanat, amikor képtelen voltam tovább zsizsegni, mert megütötte a fülemet, hogy van mód arra, hogy végérvényesen rendbe hozzam az életemet. Nocsak!

Talán Te is ismered a kereskedelmi televíziózás fura műsorait, amikor a képernyőn keresztül megjósolják a jövőnket. Még eddig nem is akadtam ki igazán akkor, amikor szántak pár percet a betelefonálóra, mondjuk kártyát vetnek neki, beszélgetnek vele, erőt adnak a továbbiakhoz. A mai műsor mégis mély döbbenetet váltott ki bennem. (tovább…)