Aztán múltak az évek, elszaporodtak a könyvek, folyóiratok, előadások, szemináriumok, csoportok. Maga a spiritualitás is ezer irányból lett megközelítve és így nyert értelmezést. És nem baj! Mindig lesz új és új ember, aki gyermeki csodálkozással fedezi fel magának a spiritualitás bármely irányát. Mindenkit másképp érint, máshogyan fog meg. Lehet, hogy sokszor meg sem fogalmazzuk, hogy miről van szó, nem nevezzük spiritualitásnak, egyszerűen csak megyünk az ösztöneink után és keresni kezdünk valamit. Első körben kívül, aztán az ösztönösen beinduló intuíciónknak köszönhetően egyre többször belül is.
A világon egyre több helyen, egyre több ember érzi, hogy kell valami más, valami több, ami értéket adhat az életben, amiért azt mondhatjuk, hogy igen, tartalmas az életünk, érdemes végigjárni, tanulni, épülni, szépülni. Lassan megtanuljuk, hogy semmi sem jár alanyi jogon, őszinte hála nélkül tiszavirág életű örömök várnak ránk. Ha megértjük, hogy a Föld, és rajta az életünk milyen egyedi és különleges ajándék, akkor talán kevesebb rombolást engedünk be a lelkünkbe, testünkbe és a környezetünkbe. A fontos, de igazából lényegtelen dolgokon nem akadunk már fenn, felfogjuk, hogy az értelmetlen düh sosem visz közelebb céljainkhoz, akkor talán összefogunk, megérint az egység érzése. A spiritualitás egy olyan tartós kapaszkodóvá válhat, amelyen keresztül minden ember egyenlőnek érezheti magát, megnyugtatóan elfogadja egyediségét és különlegességét, ezen keresztül pedig a másik másságát is. Értékrendünk számtalan ponton eltérhet, más sebességgel éljük az életünket, eltérő módon igényeljük a stresszt, és nagyon más hatékonysággal hárítjuk a negatív reakciókat vagy alacsony tónusú, örökké problémázó emberi lényeket… mégis a spiritualitás olyan kapaszkodót adhat, amely átsegíthet az élet bármilyen komolyságú kihívásán.
A kiskutyám akármikor találkozunk elképesztő örömmel fogad, sosem neheztel, nincs benne elvárás, fenntartás. Egy belső béke van benne, ösztönös viselkedés… minden alkalommal rácsodálkozom arra a mérhetetlen hálára, amit sugároz. Leginkább a pillanatért hálás, hogy újra találkozunk, és ismét megölelem és kifejezem felé, hogy örömmel tölt el, hogy várt rám. Tanulok tőle, minden alkalommal.
Nem így szocializálódtunk, neveltetésünk, iskolarendszerünk nem ilyen alapokkal engedett utunkra. Most felnőtt fejjel kell megteremtenünk az alapokat, tartóssá tenni szívünkben a hálát, hogy végre megteremtsük azt a harmóniát, belső békét, amely megengedi, hogy tartalmas és szép életet éljünk.
Bízom benne, hogy a spiritualitás összességében képes lesz, hogy összehozza az embereket, segít megérteni a világot és annak törvényszerűségeit. Ha egy kicsit is belelátunk és megérezzük, hogy Te én “vagy”, és én Te “vagyok”, akkor minden élőt és érzőt egynek tekintünk önmagunkkal, és megtanuljuk önmagunkat annyira szeretni, hogy a legjobbat adhassuk mindennek és mindenkinek, aki része a világnak.
Nem félek, türelmetlenségemet igyekszem kordában tartani, hiszen jócskán van még mit tennem a saját kertem táján is. Minden egyes gondolat, lépés és tett fontos és meghatározó, hogy mikorra sikerül megteremteni a vágyott békésebb, harmonikusabb világot. Engedjünk az ébredésnek, nem kell rohanni, a reggelben is az a csodás, amikor hagyjuk a pillanatot, hogy lassú nyújtózkodás végére természetes mosoly jelenjen meg az arcunkon. Egyetlen fontos feladatunk van, amiből nem engedhetünk! Most kezdjük, nem holnap!
Ryka
forrás: www.tobbvagy.hu