Nézem az arcokat, figyelem a gesztusokat, hallgatom a beszélgetéseket. Ma újra bizonyosságot nyert bennem, hogy nem működnek a hagyományos értékrend szerinti párkapcsolatok. Lehet, hogy az elmúlt 30-50 év átrendeződése lefektetett bizonyos alapokat, de mára, így 2014 elejére egészen világos, hogy nem kapaszkodhatunk tovább a szüleink félig sem működő mintáiba.
Jól szituált 40-es pár, két kicsi gyerekkel. Fáradtak a tömegtől, a gyerekektől, egymástól. Férfi téblábol, valami papírt szorongat a kezében, ügyet kellene intézni, a nő türelmetlen. Rákiabál, nagyon agresszív arccal, látszik rajta, hogy elszakadt a cérna. Nem látunk bele, hogy a nő egy agyát vesztett picsa, vagy egyszerűen az utolsó csepp érkezett éppen abba a virtuális pohárba, amikor a férfi tökölődése már nehezen tolerálható. Érzékelhető a feszültség, talán mindketten máshol és mással lennének szívesebben. Néhány lépéssel továbbhaladva 30-as pár áll aránylag közel, egymással szemben. A fiú messzire néz, kezei a zsebébe simulnak. A lány zavartan kezét tördeli maga előtt, könnyeitől vörös a szeme. Elhaladok mellettük, hallom a mondatfoszlányt. Túldimenzionált a tegnapi történet, semmi jelentősége nem volt. Nem látunk bele az életükbe, fogalmunk sincs, hogy a gazfickó megdöntött-e valakit a mámoros éjszaka félreeső zugában vagy főhősnőnk birtoklási vágya kapcsolt be, amitől féltékenységi rohama a semmi ágán ücsörög és óriásira növeszti magát. A mozgólépcsőn ér a következő tapasztalás. Jól öltözött 50-es pasi szorongatja 20 körüli barátnője kezét, aki extrém rövid szoknyáját húzogatja. Úgy öltözöl, mint egy ribanc – mondja felé fordulva, szúrós szemekkel a férfi, amitől a lány még inkább szorongani kezd. Talán mindig is így öltözött, semmi új nincs benne, talán csak a férfi miatt váltott stílust, gesztusaiból árad a bizonytalanság, ahogy érzi, hogy férfi most mérges, talán úgy gondolja, hogy nem léphet át bizonyos határokat, mert akkor annak következményei lesznek. Nem látunk bele az életükbe, elképesztő mennyiségű játszmáink repertoárja annyira nagy, hogy még tippem sincs, hogy mit játszanak épp, de talán úgy jó, hogy nincs ezzel dolgom…
Szociológiai tanulmányomat el is engedem, mert pont ennyi szemlélődés elég volt. Újra beigazolódik, hogy mások dolga és Isten dolga kösse le azt, akire tartozik, nekem bőven elég az én dolgommal foglalkozni.
A cikk itt folytatódik: www.tobbvagy.hu
