Mit tanítanak a 10 milliószoros napok?
Már szinte mindenki olvasott, hallott róla, így-úgy át is vette az európai kultúra a tibeti “Nagy” Buddha napokat. Speciálisan számolják ki a tibetiek (minden évben 4 ilyen nap): az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. Mindegyik ilyen nap jelentős buddhista vallási ünnepnaphoz kötődik. Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól emlékeznek meg az ünnep kapcsán. Rá lehetne keresni, hogy miért éppen így számolják, de gyanítom, hogy felgyorsult civilizációnk embere számára csak felesleges információkat hordozna és inkább átugraná, a “lényeget” keresve, így inkább most nem is térek ki erre.
Fókuszáljunk inkább a “lényegre”!
Nézzük a kicsit spirituális, kicsit materiális, meglehetősen gyakorlatias, de azért érzékeny és nyitott európai szemeken keresztül, hogy mit is jelenthet vagy taníthat számunkra az Ő ünnepük! Tudjuk már, hogy hitük szerint ezeken a napokon a pozitív és negatív cselekedetek, gondolatok, kimondott szavak hatása tízmilliószorosára hatványozódik, minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. Egy-egy ilyen napon kiemelten fontos, hogy arra gondoljunk, amit teremteni szeretnénk (bár szerintem ez minden nap nagyon fontos) és kerüljük azokat, amelyeket felejteni szeretnénk. Arról is talán hallottunk, hogy egyenesen köszönnek vissza a cselekedetek, miszerint a jó jót, a rossz pedig rosszat vonz. Izgalmas és félelmetes is egyben! Valószínűleg egy tibeti ember számára ez egy út, hiszen ösztönösen tudja, hogy mikor kell befelé figyelnie, mikor van itt az ideje a még tudatosabb teremtésnek, együtt él a természettel, meditációi nem pillanatnyi szeszélye szerint alakulnak, valahogyan minden sokkal lassabb, letisztultabb és egyértelműbb. Fontos megjegyeznem, hogy ez nem tény persze, hiszen jó messziről nézem és a hiedelmeim építik fel az egészet. Mi, itt a modern civilizációban, a “fejlett” világban, a média, a politika, a gazdaság manipulatív útvesztőiben mér régen eltévedve, kicsit (?) másképp működünk. Természetesen sokaknak sikerül megteremteni egy “kicsi Tibetet” maguk körül és önmagukban, de a nagy tömegeknek azért ez még kevéssé megy.
Feleszmélünk, amikor olvassuk, hogy igen, holnap… vagy épp ma van az a nap, amikor valami jóra kellene gondolnunk – jaj Édes Istenem, mire is, mire is gondoljak… (brrrr) – aztán még a nap folyamán párszor szembe jön velünk, ha máshol nem, hát a facebook falunkat görgetve. Észbe is kapunk – huh, gyorsan-gyorsan valami pozitívra, na mire is vágyom… (brrrr) – aztán robogunk tovább. Nem kérek az álszent szövegekből, nem kérek a kifelé mutogatásokból, hogy miért nincs időnk önmagunkra! Mi vagyunk azok a magyarok, akik majdnem napi 5 órát tévézünk, kimondhatatlanul sokat internetezünk, ebből elképesztően sokat facebook-ozunk (konkrétan saját magunkra lebontva ki is számoltathatjuk pontosan azokat az éveket, napokat, órákat, perceket, amikor csináljuk a semmit). Nem lesz benne öröm, ha mögé nézünk, hogy mennyi mindent csinálhattunk volna helyette, vagy éppen mennyire foglalkoztunk azzal, hogy tudatosan jó és értékes dolgokat teremtsünk az életünkbe. Megkockáztatom, hogy TV, internet, facebook bambulásunk közepette is teremtünk, de hogy tudatosan jó dolgokat, azt erősen kétlem. Figyeld az érzéseidet közben! Mik jönnek a felszínre? Megy a kedvenc sorozatod a TV-ben. Gondolkodsz azon, hogy milyen jó ruha van rajta, persze neki könnyű, mert a szponzor biztosítja, vagy milyen klassz lenne neked is hetente legalább 2x beszáríttatni a hajadat, ahogy a reggeli műsorvezetőnek naponta megteszik. Megy a reklám, kortyolják a sört a srácok, Te meg programozottan indulsz a hűtő felé, hiszen szereted… Sebesen megosztod a megmentésre váró kiskutya fényképét és alá is írod, hogy mennyi szemét ember, meg valaki tegyen már valamit… ezzel úgymond, letudtad a kötelességedet. Görgeted az üzenőfaladat, látod, hogy micsoda helyekre utaznak az ismerőseid, figyeled a mosolygó arcokat, mindig vidám családokat, párkapcsolatban élőket, akik ezer ismerősük előtt élik közös és boldog (?) életüket. Jó esetben örömmel mosolygunk vagy inkább közömbösen átugorjuk és a csak érdekeseket olvassuk tovább, olykor mégis talán felbukkan irigység, kishitűség, gyarlóság, vágy, félelem, harag és társai, amit így vagy úgy elnyomunk, vagy félig sem jól kiengedünk magunkból. Nem sorolom tovább, mert PONTOSAN tudod, hogy miről beszélek! A tendencia folytatódik, megállítani nem lehet, teljesen felesleges miatta agonizálni, a mai tizenévesek már nem is tudnak úgy élni, ahogy szüleik vagy nagyszüleik tették. Halkan jegyzem meg, hogy mi sem tudtuk anno ismételni és a nagyszülők által idealisztikusnak bemutatott fiatalkorukat másolni. Van egy spirál, amely hat mindenkire, akkora mértékben, amekkorában a saját tudatosságunkkal teret engedünk neki. Nem kell hangosan kimondatni, felesleges humbuk adatokat vetíteni egymás felé, a lényeg az lenne, hogy magunkkal megvitassuk, hogy mennyi az annyi és közben hogyan tudunk bármilyen tudatos teremtést végezni a saját életünkben, akár van tízmilliószoros nap, akár nincs.
Személy szerint abban hiszek, hogy fontosak ezek a napok, hiszen a kollektív tudat már erősen rágyúrt arra, hogy a 10 milliószoros napokon bármire gondolunk, bármit tervezünk, cselekszünk, vagy akármit mondunk ki, az gyorsabban, erősebben, felfokozottabban képes megjelenni a világunkban, pont ezért kell kordában tartani kishitűségünket, negatív gondolatainkat, ármánykodásunkat. De! Mivel a kollektív tudattól, pláne tudatalattitól függetlenül (vagy pont, hogy nem) mi is hozzá tesszük a kicsi részünket, naponta teremtünk magunk köré egy élhető vagy kevésbé élhető világot, talán érthető, hogy ugyanilyen fontos minden nap gondolata, tette, kimondott szava. Megy a film, “ülünk” a moziban, történnek az események, főszereplőként vagy feledhető statisztaként végigcsináljuk azt a történetet, amit megterveztünk anno. A szabad akaratunk annyi talán, hogy milyen hozzáállással tesszük mindezt, viszont ez a hozzáállás falakat képes ledönteni vagy épp felépíteni. Egy biztos, ez a MI saját filmünk, mindenki felelős azért, hogy mennyiben hagyja, hogy a kötelezően megélt jó és rossz élmények, tanítások, tapasztalások útján komédia vagy tragédia irányába megy el a története.
Ha már filmnél tartunk, izgalmas üzenetet és fontos felismeréseket hozhat az Igenember című film. Láttad már? Szeretettel ajánlom figyelmedbe, akár egy ilyen “kiemelt” teremtő napra, hogy új életed első napja lehessen:
………………
Miért mondom ezt? Nem akarok ünneprontó lenni, hidd el… A valóságunkat a saját gondolatainkkal teremtjük meg. A megélt (szubjektív) valóságunkat tehát az határozza meg, mire irányítjuk a fókuszunkat, mire összpontosítunk, mivel ahol a figyelem, ott az energia, ott a “teremtés”. Durván hangzik, de a szenvedéseink oka is az, amikor elhisszük a felbukkanó gondolatainkat, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azokat. Éppen ezért nagyon egyszerű átlátni, hogy az ilyen 10 milliószoros teremtő napok között, azon a sok-sok hétköznapon, folyamatosan teremtünk kisebb-nagyobb erővel, sebességgel. Persze ezen a 4 kiemelt napon még fokozottabban, hiszen vannak írások, amelyek azt taglalják, hogy ezeken a napokon egy pulzáló ultraviola (UV) sugár keresztezi a Föld útját, amely hatás a következtében minden gondolat és érzelem a tízmilliószorosára növekszik. OK, legyen így, bár ma nincs kedvem utánanézni, hogy tudományosan bizonyított-e a dolog, vagy csak egyik írás veszi át egy másiktól… talán nem is annyira fontos, ugye?!?
Mégis, akkor mit üzennek ezek a napok számunkra?
Egyrészt azt, hogy tükör elé állítsanak bennünket és számba vegyük gondolatainkat, tetteinket, kimondott szavainkat! tovább a cikkre itt…
