Több vagy!

Már szinte mindenki olvasott, hallott róla, így-úgy át is vette az európai kultúra a tibeti “Nagy” Buddha napokat. Speciálisan számolják ki a tibetiek (minden évben 4 ilyen nap): az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. Mindegyik ilyen nap jelentős buddhista vallási ünnepnaphoz kötődik. Shakyamuni Buddha életének legfontosabb állomásairól emlékeznek meg az ünnep kapcsán. Rá lehetne keresni, hogy miért éppen így számolják, de gyanítom, hogy felgyorsult civilizációnk embere számára csak felesleges információkat hordozna és inkább átugraná, a “lényeget” keresve, így inkább most nem is térek ki erre.

Fókuszáljunk inkább a “lényegre”! (tovább…)

Énidőben

Elképesztő erő van bennünk. A kitartásunk talán még nagyobb. Látjuk a kihívásokat, megyünk előre, vállunkra veszünk saját terheink mellé másokét is gyerekektől, társaktól, kollégáktól, szülőktől. Hiába a mély hit, kőkemény akarat… hidd el, hogy tartósan nem lehet büntetlenül csinálni. Saját magunk ellen megyünk, hiszen önként állunk a sor végére, önként teszünk mindent a fontossági sorrendben magunk elé. Senki sem kérte. Csak mi hisszük ezt, valamilyen ősi hiedelem hatására. (tovább…)

Olyan világban élünk, ahol határozott elképzeléseink vannak jogainkról. Kötelességeinkről kevésbe, de ez már csak ilyen. Jellemzően Európa “civilizált” népére igaz ez, hiszen nem kell nagy kitekintéssel bírnunk, hogy bátran kijelenthessük, nőként élni Európában a legjobb, de talán Emberként is. Nem ölnek halomra vallási fanatizmus miatt, van ivóvizünk, általában nem kell 30 km-t gyalogolnunk, hogy iskolába jussunk, az éhezők mértéke sem dől az inkább igen, mint a nem felé, nem fagyunk halálra, alapban nem csonkítanak meg, mert valamilyen nemű gyerekként érkeztünk a világra és aki nagyon akar, az tud dolgozni. Persze, lehet elégedetlenkedni, lehet kifelé mutogatni, agyvérzést is kapni politikai, gazdasági okok miatt, de attól még nem lesz jobb egyéni szinten, össztársadalmi szinten meg a kutyát nem érdekel, hogy mi a szívünkre veszünk minden külső rezdülést, vagy magasról lesz@juk és kizárólag arra figyelünk, ami a mi egyéni jóllétünkhöz, tiszta gondolati állapotunkhoz segít.  (tovább…)

Copyright: / 123RF Stock Photo

Ha valahol akármilyen szindrómáról hallunk, azonnal betegségekre asszociálunk. Nem véletlenül, hiszen a szindróma jelentése valamely betegségre jellemző tünetek összessége. Talán Te is azok közé tartozol, akik még sosem hallottak (pedig így vagy úgy megélik) az üres fészek szindrómáról, éppen ezért gondoltam, hogy kicsit közelebbről is körbejárom a témát, hogy felismerjük, mennyire érintettek vagyunk, ha élünk, ha szülők vagy gyerekek vagyunk, ha hat ránk a társadalom és az ezer év óta cipelt hitrendszerek, kódolt minták sokasága.

Számtalan pszichológiai kutatás foglalkozik a család, ezen belül a házasság egyes fázisaival, így kiemelt helyet kap a folyamatban az a szakasz, amikor a gyermek megérkezik a felnőtté válás legfontosabb szakaszához, egészséges módon leválik a szüleiről, önálló életet kezd élni. Modellezve nagyon szép ívet fut be egy ember fejlődése, életszakaszainak változása, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy az a bizonyos egészséges módon zajló leválás gyakran sehogy sem akar sikerülni. Ki lehet a hibás? Kell feltétlenül hibást keresni? Mi van akkor, ha ez a minta generációk óta ismétlődik, ugyanolyan nehezen engednek el bennünket szüleink, ahogy ők is végigküzdötték magukat ugyanezeket a folyamatokon a saját szüleikkel? (tovább…)

Copyright: / 123RF Stock Photo

Feltehettem volna írásom címét kérdő módban is, hogy kicsit árnyaltabb legyen, de teljesen feleslegesnek tartom. Ha az álszentségünket félretesszük, akkor talán képesek vagyunk kimondani, hogy hol vannak a mi “vékony mezsgyéink”, amelyeket nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk átlépni.

Hullámokban törnek felszínre és kapnak nyilvánosságot (így népszerűséget) megmondó emberek, azok, akik elméletben megtanulták vagy épp lemásolják társaikról, hogy miképpen is kell/kellene élnünk.

(tovább…)

Mondhatod, hogy mindaz, amit olyan gyakorta hangoztatok, most még sincs jelen… miszerint sem Isten, sem mások dolgával nem kell foglalkoznunk, hiszen csak a mi dolgunk igazából a MI DOLGUNK. Ha tényleg tartom magam ehhez az elvhez, akkor gondban leszek, mert nehezen fogom folytatni a blogolást. Miért? Pontosan azért, mert amikor górcső alá veszek egy-egy emberi viselkedésmintát, amikor azt vizsgálom, hogy amit én érzek, az hogyan jöhet elő másnál is, amiről másokkal beszélgetek, miképpen ismétlődik bármelyikünknél… nos akkor minden alkalommal valami olyannak foglalkozom, ami nem az én dolgom. Sajnos, igen, így van. Elismerem. (tovább…)

Több, mint két éve írtam először arról, hogy nagyon vágyom arra, hogy egy csokorba szedjem azokat a filmeket, amelyek ahhoz segítenek, hogy megérintve, elgondolkodtatva, megállítva, felvidámítva… megértessék velünk, hogy TÖBB VAN BENNÜNK, MINT GONDOLNÁNK!

Akkor nagyon sokan elküldtétek a kedvenc filmjeiteket, többen még indokoltátok is. Egy ideje egyesével meg is osztok sokat belőle, de még magamnak is nehéz volt visszakeresni, ha épp nem volt alkalmas az idő a megnézésére. (tovább…)

forrás: alphacoders.com

Évszázadokig csodálatos naplók mélyén sorakoztak varázslatos gondolatok, titkos álmok, ki nem mondott vágyak. Elzárt szekreterekben őrizték a gyöngy betűkkel megírt naplókat, lelkük bugyrait vizsgáló nők és férfiak. Az idő múlásával ez is változott, háborúk, természeti katasztrófák megsemmisítették a sok-sok értéket, de szerencsére sok család őrzi elődeik emlékét, ahol a dédszülők, ükszülők naplói nagy becsben vannak tartva. (tovább…)

forrás: alphacoders.com

Nem fogok nagyon spirituális mélységekbe menni, de akármennyire is szeretnénk nem tudni bizonyos törvényszerűségek létezéséről, attól még vannak. Ha valaki olvas Deepak Chopra könyveket, akkor már szerintem párszor szembe jött vele az élet hét (spirituális) törvénye téma.

Semmi sem állandó, minden dinamikus változásban van, mi is része vagyunk a nagy Egésznek, akár az energiáinkat nézzük, akár a gondolatainkat, tetteinket.

“Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megaksztjuk, a természet intelligeniáját sértjük meg.” (forrás: terrebes.hu) (tovább…)

Copyright: samotrebizan / 123RF Stock Photo

Megannyi játszma szövi át az emberi életeket, néhányat hosszabb-rövidebb ideig működtetünk, másokat akár egész élet át rendszeresen elő-előszedünk. A legtöbb játszma egyáltalán nem hasznos, ettől függetlenül álarcként összenő velünk, mert szinte tudattalanul hozzuk azokat. Ördögi kör, észrevétlenül “szedjük fel” a kellékeket szüleinktől, nagyszüleinktől, amelyeket felnőtt korunkban mesterien alkalmazunk – persze legtöbbször tudatalatti mechanizmusok működtetik, ritkább esetben tudatosan, manipulatív jelleggel.

Hogyan is épül fel a mártír szerep? Tanult, felvett, önként és következetesen vállalt szerep, amit képesek vagyunk évtizedekig cipelni, azonosulni vele. Sok esetben gyerekkorunkban erősen szenvedtünk egy mártír édesanya miatt, majd felnőttként ugyanazt a klisét hozzuk saját családunk irányába. Ritkábban előfordulhat, hogy az egészet tudatosan alkalmazzuk, ha manipulálni akarjuk környezetünket és a családi függőségeket alattomosan tovább kívánjuk fokozni.

Hogyan kezdődik? (tovább…)